Takács-Nagy Gábor avatott és világszerte elismert előadója a bécsi klasszikusok műveinek, de ezen belül is különlegesen vonzódik Haydn-hoz. A hangverseny első és harmadik műsorszáma egy-egy Haydn szimfónia: az első a pálya elejéről, talán még az Esterházy szolgálat előtti évekből, a másik Haydn utolsó szimfóniája, amelyet londoni vendégszereplése céljára komponált. több...
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. október 30. péntek, 19:00
Haydn: C-dúr szimfónia No.20
Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára K.365
Haydn: D-dúr (London) szimfónia No.104
Közreműködik: Jean-Efflam Bavouzet, Nemecz Andrea (zongora)
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
Takács-Nagy Gábor avatott és világszerte elismert előadója a bécsi klasszikusok műveinek, de ezen belül is különlegesen vonzódik Haydn-hoz. A hangverseny első és harmadik műsorszáma egy-egy Haydn szimfónia: az első a pálya elejéről, talán még az Esterházy szolgálat előtti évekből, a másik Haydn utolsó szimfóniája, amelyet londoni vendégszereplése céljára komponált. A két mű komponálása között mintegy 30 év telt el, közben az Esterházy hercegi zenekar vezetése során Haydnnak volt ideje és módja mindent, ami zenekar, megtanulni és kipróbálni. Az érdekes az, hogy a korai műben is felfedezhetők már stílusának jellegzetes elemei, fantáziája, humora, a London-szimfónia pedig érett remekmű, Haydn szimfonikus művészetének méltó megkoronázása. A kor másik óriása, Mozart már régen nem is élt a London-szimfónia születésekor, nála viszont a zongorahangzás és a zongorajáték szépsége utolérhetetlen. Életművének egyetlen, kétzongorás versenyművét – több, megerősített vélemény szerint – nővére, Nannerl és saját maga számára írta 1779-80-ban, amikor még Salzburgban élt. Jean-Efflam Bavouzet személyében korunk egyik leghíresebb, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő francia zongoraművészét üdvözölhetjük a Zeneakadémia pódiumán, akinek partnere, Nemecz Andrea a művész felesége.
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
a Kultúrbrigád és az Átrium előadása
A magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása felnőtteket, fiatalokat egyaránt megérint. Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a…
Ennek a különleges darabjának nincs próbája, nincs díszlete, nincs jelmeze, nincs rendezője. Egy színész életében csak egyetlenegyszer adhatja elő a…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
