Kivételes ajándék: az ünnepelt osztrák zongoraművész, Rudolf Buchbinder és a Drezdai Staatskapelle muzsikusai egy nappal a zenekar hangversenyét követően másik oldalukról is bemutatkoznak, az előző est programján szereplő versenymű és szimfónia után kamarazenét szólaltatva meg igen változatosan.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. május 8. péntek, 19:30
Kivételes ajándék: az ünnepelt osztrák zongoraművész, Rudolf Buchbinder és a Drezdai Staatskapelle muzsikusai egy nappal a zenekar hangversenyét követően másik oldalukról is bemutatkoznak, az előző est programján szereplő versenymű és szimfónia után kamarazenét szólaltatva meg, ráadásul igen változatosan, hiszen Beethoven művében vonósok, Mozartéban fúvósok csatlakoznak a zongorához, Dvořák pedig a bécsi klasszikusok kiegyenlítettsége után a szláv romantika zamataival és élénk érzelemvilágával teszi teljessé a műsort.
Rudolf Buchbinder immár több mint fél évszázada a nemzetközi zongoraművész-társadalom élvonalának megbecsült képviselője, akit elmélyült, intellektuális muzsikusként tisztelnek, és a klasszikus-romantikus repertoár legautentikusabb előadói között tartanak számon. Korábban nagyon ritkán lépett fel Magyarországon, ezért is rendkívüli lehetőség, hogy ezúttal nemcsak szólistaként, hanem kamaraprodukciókban is hallhatjuk. Pályáján a kamarazene mindig fontos szerepet játszott: már tizenöt évesen (!) egy zongoratrió tagjaként nyerte meg - korengedménnyel induló versenyzőként - a világ egyik legrangosabb megmérettetését, az ARD müncheni Nemzetközi Zenei Versenyét, és később is olyan partnerekkel muzsikált, mint Josef Suk és Starker János. „Karrier szempontjából mindig a nagy zongoraművész, Claudio Arrau volt a példaképem. Az ő pályáját állandó, enyhe emelkedés jellemezte, és élete végén ért a csúcsra. Nekem is ez az álmom” - vallotta meg pár éve egy interjúban az idén hetvennégy éves Rudolf Buchbinder.
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
