„Hatalmas szemei voltak. Szépen íveltek, feketék. Tökéletes bőre olyan volt, mint a réz; az ajka kicsit erős, de szép vonalú, mely látni engedte fogait, amik oly fehérek voltak, mint a hámozott mandula. Szinte túl sok haja volt, fekete, ami kékben játszott, mint a holló szárnya. Meglepő, vad szépség volt, akit ki egyszer látott, soha nem felejtett el. De főként a tekintete... érzéki és vad tekintete...
Kétszer szúrtam meg. A második után némán esett össze. Még mindig látom a nagy szemeit, ahogyan rám néztek. Ahogy elhomályosultak és lecsukódtak.”

Az operaházi előadásokat a magyar mellett angol nyelven is feliratozzák.

I. felvonás
Egy sevillai téren a dohánygyár mellett dragonyos katonák vannak őrségen. Hogy az időt elüssék, a járókelőket nézik és beszélgetnek. Egyszer csak egy csinos fiatal lány, Micaëla tűnik fel, aki szemmel láthatóan keres valakit. A katonák Morales vezetésével megszólítják. A lány egy Don José nevű tizedest keres. Moralestől megtudja, hogy a férfi az őrségváltással fog a térre érkezni. Marasztalják a lányt, hogy várja meg velük, de ő inkább félénken azt ígéri, később visszajön. Hamarosan érkezik is a váltás Zuniga hadnaggyal és Don Joséval, akinek Morales tudtára adja, hogy egy csinos lány kereste őt, aki azt ígérte, majd visszajön. Don José a leírás alapján ráismer Micaëlára, a fiatal árvalányra, akit az ő édesanyja nevel vidéken. Megszólal a dohánygyár harangja: a sevillai férfiak összegyűlnek, hogy a térre érkező munkáslányokban gyönyörködjenek - kiváltképp Carmenben, az érzéki cigánylányban. A lány utolsóként jelenik meg, és egy dalt ad elő a szerelemről. Minden tekintet rajta csüng, kivéve Don Joséét. Carmen virágot dob neki, és nevetve visszaszalad dolgozni. Don José maga sem érti, miért, de elrejti a virágot a zubbonya zsebében. Micaëla érkezik vissza. Átadja a tizedesnek a levelet, a pénzt és a csókot, melyet édesanyja küld, majd távozik. Don Joséban feltámad a honvágy.
Hirtelen veszekedés tör ki a gyárban. Zuniga hadnagy Don Josét küldi be, hogy utánajárjon, mi történt. A gyárból kiszaladó munkáslányok egymást túlkiabálva, két pártra szakadva magyarázzák Zunigának, mi történt: Carmen és egy másik lány szóváltásba keveredett, aminek a vége az lett, hogy kést rántottak, és Carmen megvágta a másik lány arcát. Don José vezeti ki a térre a vádlottat, aki nem hajlandó vallomást tenni. Zuniga kiadja a parancsot: Carment börtönbe küldi. A lány, amint kettesben marad Don Joséval, próbálja meggyőzni a férfit, hogy engedje szabadon. Érzéki Seguidillát énekel neki, amiben szerelmét kínálja fel a szabadságáért. Mikor Zuniga visszatér a paranccsal, Carmen ellöki Don Josét, és elszalad.

II. felvonás
Sevillában, Lillas Pastia kocsmájában mulat Carmen és társai, illetve Zuniga hadnagy és a tisztek is. A lányok táncot járnak a katonáknak. Lillas Pastia zárná már a kocsmát, de Zuniga még teszi a szépet Carmennek. Mint kiderül, Don Josét lefokozták és börtönbüntetésre ítélték, amiért futni hagyta Carment. Egyszerre ünneplő tömeg zaja szűrődik be kintről: Escamillót, a híres granadai torreádort éltetik az utcán. A torreádor kíséretével a kocsmába tér, ahol a közönség nagy örömére igazi hírességként mesél a torreádor életéről. Megakad a szeme Carmenen, aki szintén felfigyel a férfira. Escamillo távozik, s vele a tömeg is; csupán Carmen, Frasquita és Mercédes marad. Kiderül végre, miért volt oly sietős Lillas Pastiának a zárás. A kocsma a csempészek titkos találkahelye: Dancaire és Remendado érkezik, hogy megnyerjék a lányokat a csempészüzletükhöz. Frasquita és Mercédes vállalkozik a feladatra, Carmen azonban nem hajlandó útnak indulni, mivel a szerelem marasztalja... Don José éneke hangzik fel a távolban. A csempészek félrevonulnak, hogy Carment magára hagyják a tizedessel. José aznap szabadult, s első útja Carmenhez vezetett. A lány táncolni kezd a férfinak, ám hamarosan felhangzik a takarodóra hívó kürt hangja: Don Josénak indulnia kell, ha nem akar újra bajba kerülni. Carmen dühbe gurul és kigúnyolja. A férfi szerelmet vall neki: elárulja, hogy a virágot, melyet a lány dobott neki, első találkozásuk óta őrzi. A cigánylánynak azonban kevés a vallomás: azt akarja, hogy José dezertáljon, és válassza a szabad életet: álljon be közéjük. Don José ezt visszautasítja, Carmen pedig kiadja az útját. Ekkor azonban dörömbölnek az ajtón: Zuniga az, aki Carmenhez osont vissza. A két férfi egymásra ront – Dancaire és Remendado választják őket szét. Josénak nem marad más választása, mint útnak indulni Carmennel és a csempészekkel.

III. felvonás
A csempészbanda letáborozik egy hegyi út mellett. Carmen és José veszekednek: a lány kezd ráunni a férfi állandó féltékenykedésére. Frasquita és Mercédes nekiáll kártyFotó: Nagy Attila, Pályi Zsófiaát vetni, és mulatva szemlélik, milyen sorsot jövendölnek nekik a lapok: egyiknek fiatal, szép szeretőt, a másiknak öreget és gazdagot. Carmen is kirakja a maga lapjait: halált jósolnak neki és Josénak. Dancaire elviszi a három lányt, hogy segítsenek megegyezni a vámőrrel, hogy az árut a városba juttathassák. Micaëla tűnik fel az elnéptelenedett táborban. Igyekszik bátor maradni, hogy szembenézhessen azzal a nővel, aki miatt szerelme, José gazember lett. Váratlanul férfihangokat hall, s ijedtében elbújik. Az őrként hátrahagyott Don José kiált rá egy arra járó idegenre: Escamillo az, aki elmondja Josénak, egy szép cigánylány után jött, akibe szerelmes lett. Mikor kiderül, hogy Carmenről van szó, a két férfi egymásnak esik. A visszaérkező csempészek választják szét őket. Escamillo elegánsan meghív mindenkit következő bikaviadalára Sevillába, majd távozik. Micaëla bújik elő, s könyörög Josénak, hogy térjen haza, mivel édesanyja haldoklik. José beleegyezik, de mielőtt elmenne, figyelmezteti Carment, hogy még találkoznak.

IV. felvonás
A sevillai bikaviadal előtt ünnepli a tömeg a felvonuló pikadorokat, torreádorokat. Escamillo karján érkezik Carmen, akit barátnői figyelmeztetnek: legyen óvatos, mivel a tömegben látták Don Josét is. A lány azonban nem riad vissza. A tömeg az arénába vonul, Carmen pedig a bejárat előtt megvárja Don Josét. A férfi meg is jelenik, és könyörögni kezd Carmennek, hogy térjen vissza hozzá, mivel nem tud nélküle élni. A cigánylány nyugodtan válaszol: közöttük mindennek vége, már mást szeret. A tömeg odabent Escamillót élteti. José próbálja meggyőzni a lányt, de az hajthatatlan: „szabadnak születtem, úgy is halok meg” – mondja. Visszaadja a gyűrűt, amit korábban a férfitól kapott. José kést ránt, és leszúrja szerelmét.

Közreműködik: Honvéd Férfikar

Fotó: Rákossy Péter