Az egyik megoldás, hogy milyen volt
Magyarország elnyomott korszakában, a sok közül valamelyikben, és hogyan
reagáltunk az elnyomottság vagy kiszolgáltatottság szituációjára? Tehát
kuriózum, egy földrajzi-történelmi szituációba helyezve. Vagy pedig az
elnyomás és a kiszolgáltatottság drámájaként értelmezték, ami már nem
magyar specialitás, hiszen az egész világon mindenütt megélték. Tehát a
darabot nem mint történelmi, nemzeti produktumot, hanem mint katarzist
kiváltó drámai alkotást nézték.
Én is úgy gondolom, hogy nem csak a hivatali főnöknek, vagy a
művezetőknek akadnak alárendeltjei, hiszen hatalmi struktúra a család
is, az óvoda meg az iskola is. Sőt még a legelesettebb, legkifosztottabb
ember is fogja egy csücskét az uralkodásnak, ha egyebe nem maradt,
legalább egy öleb vagy kanárimadár a kiszolgáltatottja. Kölcsönös
függőségben élünk, egy személyben zsarnokok és áldozatok. Hogy a Tótékra
visszatérjek, hitem szerint az őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában
egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett
szikráztatni a benne rejlő pólusokat.” (Vidnyánszky Attila, rendező)
www.klauzalhaz.huwww.beregszinhaz.fw.hu
