A nyugati világ szemében Egyiptom mindenkor a „másság” megtestesítője volt, e mögött valójában az ókori egyiptomiaknak a természeti környezetük felől érkező kihívásokra és a társadalmi együttélés problémáira adott válaszaik különbözősége bújik meg. A történeti kutatások fejlődésében bekövetkezett fókuszváltásnak köszönhetően, mely a hétköznapi egyént és egykori tapasztalatait tette meg vizsgálatának tárgyául, ma már sokat mesélhetünk arról, miként festett ez a letűnt világ az egyiptomi ember szemszögéből.
Szólhatunk például arról, milyen külsőségekben és feladatokban nyilvánult meg a Hórusz isten földi megtestesülésének tartott fáraó felelőssége népe biztonságáért és jóllétéért. Belekukkanthatunk egy előkelő óegyiptomi hölgy kozmetikai készletébe, és elmélázhatunk afelett, vajon divatos dolognak számított-e akkoriban a tetoválás. Tehetünk egy virtuális sétát egy több mint kétezer éves város keskeny utcácskáin, miközben az óegyiptomi „portréművészet” rejtelmeit feszegetjük. Válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, hogy miként válhatott valaki írnokká, mi köze lehet egy brit orvos-polihisztornak az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez, vajon ismerték-e az egyiptomiak a migrén ellenszerét, miért vásott el egy középbirodalmi varázsbot hegye, vagy hogy miképpen lehet álom közben meggyógyulni a legkülönfélébb nyavalyákból. Mindehhez az egyiptomi kiállítás tárgyai és a kísérő füzetecske képei nyújtanak majd segítséget.
